A borravaló mindig nehéz kérdés, egyenes válaszok nemigen léteznek. Most ezzel a hagyománnyal szeretnék szakítani. Így itt a válasz: a költöztetések esetében ugyanúgy szokás borravalót adni, mint az éttermi pincéreknek. Azonban míg előbbinél elvárt, a költöztetésnél nem az (vagy legalábbis nem lehet az).
A szokás szót csak azért merem leírni, mivel tudom, hogy a költöztetők keresetének majd egyharmadát a borravaló teszi ki. Elvárhatónak viszont nem mondanám, mert ez nem szervízdíjas szolgáltatás. Itt a megrendelő elégedettsége és pénztárcája határozza meg, mennyit ad erre a címre. Az, aki elégedett – mert flottul, időre, jó minőségben és gyorsan költöztették át dolgait – és van rá módja(!), reálisan számoljon a borravalóval. A megrendelés összegét felkerekíteni a következő ezresig, azaz egy húszezres tételnél 600 forintot a költöztetőnél hagyni nem borravalóadás! Aki szeretne borravalót adni, az tegye rendesen. Például, ha egy sofőr és két rakodó dolgozott, akkor fejenként számolva ezer forintnál alacsonyabb összeget odaadni nem más, mint lesajnálás.
Fontos az is, hogy a borravalót az kapja, akinek szánja. Jó módszer, ha motiválni akarja költöztetőit, ha rendes munkavégzés esetére már előre beígéri a borravalót. Azonban még egyszer mondom, a borravaló adása nem kötelező, még rendes munkavégzés esetén sem. Ez legyen mindenki önálló elvi döntése.
