A fuvarozó kártérítési kötelezettsége korlátozott, hiszen sok esetben a fokozott felelősség majdhogynem megfizethetetlen lenne. A fuvarozó csak a fuvarozás alatt keletkezett tényleges árukárok megtérítésére köteles. Természetesen a magyar polgári jog értelme szerint a főszabály az, hogy a teljes kárt meg kell téríteni, és a jog csak kivételes esetekben engedi meg a kártérítés korlátozását. A teljes kártérítés magában foglalja a tényleges kár, az elmaradt haszon, a költségek és kiadások teljes összegét.
A megbízó és a címzett kizárólag pénzbeli kártérítésre tarthat igényt, de a fuvarozó a küldemény megrongálódása esetén választhat a sérülés kiküszöbölése vagy az értékcsökkenés megtérítése között. A fuvarozó a dolog feladáskori tényleges értékét köteles pénzben megtéríteni. Az árukárt lehetőleg már az átvételkor jelezni és rögzíteni kell, mert a későbbiekben már sokkal kevésbé érvényesíthetőek a jogok. Abban az esetben, ha a hiány vagy sérülés az átvételkor nem volt felismerhető, akkor az igényt három napon belül lehet érvényesíteni a fuvarozóval szemben.
A fuvarozásból eredő egyéb igények (pl. késedelem miatti köt bér igény) elévülési ideje az általános elévülési időhöz képest rövidebb, a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények ugyanis egy év alatt elévülnek. Fontos kitételek ebben az esetben, hogy a késleltetés miatt a fuvarozó is élhet kártérítési igénnyel, illetve akár az elállás joga is megilleti. Az előbbihez hasonló fontos pont az is, hogy például az extrém eseteket mindig rögzíteni kell. Például, ha a feladó írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányosságai ellenére vegye át, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt köteles megtéríteni, és viselni tartozik a küldeményben keletkezett kárt is.
